Megemlékezések március 15-én és augusztus 20-án





A helyi általános iskola 4. osztályos tanulóinak műsorával köszöntöttük Nagylózson nemzeti ünnepünket.























































































































E napon Árpádházi Szent István királyról,
az államalapításról
és az idei búzából sütött új kenyérről is megemlékezünk.

 
 
István, Vajk néven (melynek jelentése: hős, vezér) látta meg a napvilágot, Géza nagyfejedelem egyetlen fiaként. Legfiatalabb éveit még pogányságban töltötte, de 973-ban, mások szerint 974-ben, apja megkereszteltette fiát, aki a keresztségben az István (Stephanus) nevet kapta, az első keresztény vértanú után.
 
Állítólag édesanyának, Saroltának Vajk születése előtt a protomártír Szent István jelent meg álmában. Megjósolta, hogy fia király lesz, s parancsolta, hogy az ő nevét adják majd neki.
 
Gézának pedig az Isten angyala adta tudtul, hogy művét nem fejezheti be, mert kezéhez vér tapad; de fia születik, akinek a földi korona után a mennyei korona is megadatik.

Géza fiát: Istvánt jelölte ki utódjául, de a nagyfejedelem halála után Istvánnak meg kellett küzdenie idősebb rokonával, Koppánnyal a hatalomért.
 
A Veszprém melletti csatában, német segítséggel legyőzte Koppányt, de e csatával csak a családon belül állította helyre a békét. Arra azonban ez is elég volt, hogy 1000-ben II. Szilveszter pápától, III. Ottó császár közvetítésével és egyetértésével, koronát és áldást kérjen, amit a Szentatya meg is adott.
 
Szent István királyunk a koronázás után sorra leverte a támadó és ellenkező törzsfőket, Gyulát, Ajtonyt, a fekete magyarokat és a dél-erdélyi Keánt is.
 
Az államszervezet létrehozása után, nagy erővel látott hozzá a térítés munkájához. Tíz egyházmegyét hozott létre, apátságokat emelt és ő szentelte fel a pannonhalmi kolostort is. 1018 körül megnyitotta az utat a jeruzsálemi zarándokok előtt, s biztosította annak zavartalanságát, sőt Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Bizáncban templomot építetett a magyar zarándokoknak. Az ország külső és belső egységét és a keresztény hitet, minden ellenséggel szemben, minden időben megvédte.

Szent István király tisztában volt felelősségével és annak jelentőségével, hogy hatalmát Istentől kapta. Ennek jele volt, hogy egyszer egy évben a templomban István mindig letette az uralkodói hatalmát, mintegy visszaadva azt Istennek.
 
Uralkodói eszményképét, többek között, így fogalmazta meg királytükrében, melyet fiának, Imre hercegnek írt: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, hazugság és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legfőbb ékszerei a jótettek, ezért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék.''.
 
1038-ban halt meg Szűz Mária mennybemenetelének napján, miután a halálos ágyán felajánlotta az országot a Szentséges Szűznek. Testét a székesfehérvári koronázási bazilikában helyezték el.
 
 
De vajon miért augusztus 20-án emlékezünk meg Szent István királyunkról?

Az időpont nem életének egyik fontos dátumát jelöli, hanem szentté avatásával kapcsolatos.
A történetírók feljegyezték, hogy eső királyunk augusztus 15-én halt meg.
 
Halála után öt nappal (1038. augusztus 20-án), VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit az új király: Szent László, a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. Így kapcsolódik össze tehát augusztus 20-a és Szent István királyunk.

A költő így fogalmazza meg a mai nap üzenetét:



 

Szuhanics Albert:  Államiságunk ünnepe

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!

Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,
Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.
Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,
Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.

Éhezzük, mi szép és igaz, az emberi szót,
Magyar létnek biztonságát, és a földi jót.
Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk!
Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt!

Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek.
Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek!
Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet,
Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek!

Ím augusztus üzenete, s huszadika vár.
Ünnepeljünk újra ismét, István a király!
Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen.
Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!









2014. március 14-én önkormányzatunk dísztermében emlékeztünk meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról kisiskolásaink műsora segítségével.

Felkészítő pedagógusuk, Ildikó tanítónéni volt, aki csodálatos dekorációival, pártáival  és csákóival még szebbé tette az ünnepi műsort.

További fotók: Életképek/Így ünnepeltük március 15-ét.






































































Az óvodások is eljöttek és nem akárhogyan: papírcsákókban a nagyfiúk és nemzetiszín hajkoszorúval a lányok!





























A Petőfi és a márciusi ifjak nevével összeforrott magyar szabadságharc több mint 165 év után is elevenen él a magyar emberek szívében.
















































Előzmények

Hosszabb ideig gyűlt az a feszültség, ami oda vezetett, hogy 1848. március 15-én kitört a magyar forradalom és szabadságharc. A Magyar Királyságnak és az Osztrák Császárságnak közös Habsburg-uralkodója volt. A magyar Országgyűlés is csak latin és német nyelven tarthatta üléseit. Minden önállósági törekvés kudarcot vallott, és bár az adóterheket csökkentették, ez nem volt elég a közhangulat javítására.

A francia forradalom hatása
Bár évtizedekkel korábban, 1789-ben volt a francia forradalom, hatását mégis éreztette, különösen az értelmiség körében. Ráadásul a franciák hadat üzentek a Habsburg-birodalomnak, ami újabb súlyos terheket jelentett. 1805-ben a háború Magyarország területét is elérte. Napóleon 1809-ben követelte, hogy a magyar nemesség szakadjon el a Habsburg-háztól. I. Ferenc hadisegély nyújtására is kötelezte a magyarokat. 1815-ben Napóleon vereséget szenvedett, a hazai termékek iránti kereslet ezáltal drasztikusan csökkent, az infláció az egekig szökött.

 
A reformmozgalom erősödése

Kossuth Lajos már 1832-ben megjelentette az Országgyűlési Tudósítások című folyóiratot, így a nemzet egyre szélesebb körben értesült a színfalak mögött zajló vitákról, a fokozódó feszültségről. A reformmozgalom erősödése egyre nagyobb méreteket öltött. Gróf Batthyány Lajos vezetésével 1847-ben megkezdte működését az ellenzéki párt, az ő programjuk volt az Ellenzéki Nyilatkozat, amit Deák Ferenc vetett papírra. Közben 1848 februárjában Franciaországban, 1848 március 13-án pedig Bécsben kitört a forradalom. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Petőfi és a radikális ifjak

A hírek gyorsan terjedtek és óriási hatással voltak a Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál nevével fémjelzett Pilvax-kör tagjaira. Csak pár ember volt, aki március 15-én elindult Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, hogy kinyomtassák Irinyi József 12 pontját és a Nemzeti dalt, Petőfi lelkesítő költeményét. A cenzúra nélküli nyomtatvány hamar terjedt, a március 15-e délutánjára hirdetett nagygyűlésre pedig már több tízezer ember ment el a Nemzeti Múzeum épülete elé. A gyűlés után a tömeg a Várba vonult, és a Helytartótanács el is fogadta a követeléseiket. Szabadon bocsátották Táncsics Mihályt, és a forradalom vér nélkül győzött. Sajnos az ünneplés és a szabadság nem tarthatott sokáig.


 



Vissza...