Búcsúzunk Pintér Józseftől

























 





Tisztelt Gyászolók!

 
 Nagylózs Község Önkormányzata nevében szeretnék megemlékezni egy nagyszerű emberről, akitől most végső búcsút veszünk.
 
Pintér József 1961-ben született. 55 éve.
Az Általános Iskolát Nagylózson végezte, majd Sopronban, a Kempelen Farkas Gépészeti Szakközépiskolában érettségizett.
Ez után kötelezte el magát egy szakma: az autószerelés iránt, amely mellett élete végéig kitartott.
 
Így vall magáról és a szeretett szakmájához vezető útjáról a 2012-ben megjelent „Sopron és Vidéke Ipartestület: Százhúsz év története” című könyvben:
 
„Már gyerekkoromat is gépek között töltöttem, hiszen apai nagyapám gépészkovács mesterként, édesapám pedig autószerelő mesterként tevékenykedett Nagylózson.
1979-ben Sopronban érettségiztem, majd felnőttképzés keretein belül autószerelő szakmát tanultam.
1984-ben a győri Bercsényi Miklós Szakközépiskolában gépjármű-technikusi végzettséget szereztem és emellett a mestervizsgát is sikeresen letettem.
 
Folytatva a hagyományokat, 1984-től autószerelő kisiparosként dolgozom Nagylózson. Három beállásos műhelyemet anyagi lehetőségeimhez képest folyamatosan modernizáltam, fékpaddal, járműdiagnosztikai berendezésekkel bővítettem.
1998-ban egy fényező és szárítófülkét is üzembe állítottam. De ekkor még nem rendelkeztem fényező vizsgával, ezért felnőttoktatás keretén belül ezt is elvégeztem.
Jelenleg két alkalmazottammal végezzük a javításokat mind a magyar, mind a külföldi megrendelők részére.”
 
Az idézetet még kiegészíteném azzal, hogy Pintér József szakmai tudásának elismeréseként a 90-es évek közepétől a Sopron és Vidéke Ipartestület vezetőségének tagja volt. Folyamatosan fejlődni akart, ezt bizonyítja az is, hogy 2007-ben Munkavédelmi Technikus végzettséget is szerzett.
 
Munkája mellett családja volt a legfontosabb számára. Egyetlen gyermekként óvták szülei, akikre később ő vigyázott gondos felnőttként.
 
1983. májusában, 22 évesen vette el azt a peresztegi lányt, aki hű társaként egész életében elkísérte. A feleség: Erzsébet 2 gyermekkel ajándékozta meg őt.
A lányok, szüleik örömére cseperedtek és váltak okos, gyönyörű ifjú hölgyekké.
Jóska láthatta Edina lányát felhőtlenül boldog menyasszonynak és büszke apaként vezethette őt 2015-ben az oltárnál várakozó vőlegényéhez.
 
Pintér Józsefet önzetlen, mindig derűs embernek ismertem, akinek családja és munkája volt a legfontosabb. Emellett azonban az itt élők kérésére, felvállalta Nagylózs szolgálatát is.
 
16 évig – vagyis 4 cikluson át- volt Nagylózs Képviselő-testületének tagja, ebből 4 évig, mint alpolgármester dolgozott falunkért.
Mindezt szerényen, nyugodt gondolkodással, tenni-, segíteni- akarással és teljes tudásával.
 
Soha nem kért semmit, mindig csak adott:
  • adta idejét és tapasztalatát az önkormányzat ügyeihez,
  • önkéntes munkájában és adományokban megmutatkozó támogatását a falunapokhoz és más rendezvényekhez,
  • és adta érzékenységét. Mert ez a csupa szív ember volt az első, aki a szociális kérelmek tárgyalásánál a támogatás mellett szavazott.
Szakmai tudásával is segítette önkormányzatunkat, többször vállalta fűnyíró traktorunk javítását, olajcseréjét, vagy hóláncának felhelyezését.
 
Családjával együtt tevékenyen vett részt Nagylózs németországi testvérkapcsolatának kiépítésében és elmélyítésében. A Niederfüllbachi küldöttség számára nem egyszer programokat szervezett, részükre szállást biztosított, barátságot adott.
 
Élete számunkra tanítás, halála pedig figyelmeztetés: figyelmeztetés arra, hogy milyen törékeny az emberi lélek, még ha erős test és szerető család is veszi körül.
 
Élete és önzetlen munkássága előtt tisztelgünk azzal, hogy Nagylózs Község Önkormányzata saját halottjának tekinti őt.
 
Megemlékezésemet Bagdy Emőke gondolataival zárnám:
 
„ Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt, vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt …tette.
Valamit föltámasztunk abból, aki elment, egy darabkát belőle, beépítünk az énünkbe.
Őt már nem kapjuk vissza, de valamit belőle mégis megőrizhetünk halálunkig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk,… De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk."
 
Ezek a gondolatok nyújtsanak mindannyiunk számára egy kis vigasztalást ezekben a nehéz időkben.

Szigeti Éva-polgármester
 


Vissza...