Régi időkről

NAGYLÓZS KÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNETE
 
 




















Nagylózs község Győr-Moson-Sopron megye nyugati szélén, a Fertő-tótól délre, a Kisalföld síksága és a nyugati dombvidék találkozásánál fekszik.
Területe:1925 ha.
Lakossága: 1014 fő.

-Vidékünket 254-től 383-ig rómaiak lakták.

A Petehida nevű határrészen, ahol az Ikvának egy elhagyott medre vizenyős területté duzzadt, hamvasztásos római sírok kerültek elő, de fellelhető a település nyoma is vályog házakkal.
Lehetséges, hogy itt a patakból duzzasztott római kori halastóról van szó. Mellette a gazdaságot ellátó rabszolgák és bérlők lakásai.
 
 
-A népvándorlás korából származó temetőt tártak fel 1880-ban, a kastély átépítése során.
-Amikor honfoglaló őseink 895-ben átkeltek a Kárpátok bércein, vidékünk bajor birtok volt.
-907-ben került végleg a magyarok kezére.
Falunk neve is elég korán megszületett, majd a lózsi-peresztegi csatával bevonult a magyar történelembe.
Első írásos említése: 1264.

A falu elnevezésének története /nem kutatók által bizonyított/
Néhai Horváth Lajos, nagylózsi lakos közlése alapján. Lejegyezve:1984.április 21.
 
„Balogh Jenő kántortanítómtól tudom, hogy a falu elnevezése LOUS volt. A helynév bizonyítja, hogy István király székelyeket telepített ide a nyugati gyepű védelmére, és mivel azok lovas emberek voltak, ebből ered a községnév.
Azt az utcát pedig, ahová telepedtek, az öregek ma is Szajknak hívják. Ez István király pogány nevéből, a Vajkból alakulhatott ki.”
 
Ezek a dolgok nem bizonyíthatók, csak szájról-szájra terjednek.
Arra sincs levéltári anyag, hogy a mai temetőkápolnát már a kelták építették és a rómaiak is használták, csak Szent László király alakíttatta át, és nevezte el Szent István kápolnának.
A lózsi búcsút máig is István napkor tartják, annak ellenére, hogy a falubéli templomot Lőrincnek szentelték.
 

Szent István királyunk a vármegyék szervezésekor LOUS-t is a királyi várbirtokok sorába iktatta.
A község Árpád-kori történetéről csak annyit tudunk biztosan, hogy a soproni ispánsági vár földje volt, és lakói a várnak szolgálatot teljesítő várnépek lehettek. A falu házai a mai temetőkápolna alatt húzódó völgyben állhattak, a patak mentén. Az is bizonyos, hogy ez a templom 1083, azaz István király szentté avatása után keletkezett, mivel az ő tiszteletére emelték.
 
-1276-ban IV. László király, a II. Ottokár cseh király csapatai elleni harcokban, de különösen a lózsi-peresztegi ütközetben tanúsított nagy vitézségéért-a besenyő származású OSL nemzetségbeli-BELED-nek ajándékozta Loust.
A nemzetség leszármazottai maradtak a helység urai a XIX. sz. utolsó negyedéig.
Először a BELED, majd a VICZAY ág.
-1402-ben a földesúr kúriáját várkastéllyá emeltette és új templomot építtetett. Ekkorra már a falu a síkság felé terjeszkedett.
-1431-ben Zsigmond király LOOS-nak mezővárosi rangot adott.
-1583-ban új utcasorok épültek: Újváros, Gyepszer, Papszer.

A Szent István kápolna feltárása és restaurálása során előkerült leletek a XV-XVII. században élt emberek életmódjáról és viseletéről mesélnek.  Az előkerült  párták, textilmaradványok, gyűrűk és olvasók tanúskodnak az egykor gazdag mezővárosról, a benne működő híres takács céhről.
A leletek jelentőségét növeli, hogy az adott korszak viseletanyagából nagyon kevés maradt fent, lévén a textil a legromlandóbb anyagok egyike.

















 
A felső malom 1440-től, a középső 1593-tól, míg az alsó a XVII. sz. elejétől működött.
Iskoláról 1570-ből már olvashatunk. A hitújítás, a reformáció sem kerülte el a községet. A rekatolizálás után, 1645-ben, Viczay Ádám bárói címet kapott.
Fia, Viczay (IV.) János 1651-ben feleségül vette Héderváry Katalint, a Héderváry család utolsó sarját. Ezzel a Viczayak a Dunántúl legjelentősebb birtokos családjává váltak.
A törökdúlás elkerülte községünket, /fekvése miatt/.
 
Környék-szerte híres volt a lózsi takács céh.
-1693.augusztus 11-i keltezéssel a lózsi, vicai, ebergőci és az iváni takácsmesterek kiváltságlevelet kaptak Lipót császártól.

 
-1709-ben Heister német generális labancai hatalmas pusztítást végeztek a faluban. A lakosok zöme a Nagyerdőn talált menedéket.
-1711 nyarán szörnyű pestis pusztított.
A járvány elmúltával a szorgalmas jobbágyság erdőt, legelőket irtott, hogy szert tegyen egy kis termőföldre. A Viczay család ezeket a földeket igyekezett birtokukba bekebelezni, ami a helyiekből akkora felháborodást váltott ki, hogy a lövőiekkel, hidegségiekkel, horpácsiakkal együtt Mária Teréziához fordultak panasszal.
-1723-ban Viczay Jób grófi címet kapott.
-1769-ben a mezőváros fele leégett. Ezek után fejlődése megállt. A híres vásárok elnéptelenedtek, a szőlőket kivágták.
-1782-ben Révai Miklós nyelvtudósunk írta (ekkor a kastélyban házitanító):
"Olyan nyugalmas itt minden, mintegy a mennyországhoz hasonlít."
-1848-ban a 19, 20 éves fiatalok önként jelentkeztek honvédnek, és mindannyian Perczel Mór táborába kerültek. Az itthon maradt férfiak nemzetőri szolgálatot teljesítettek. Kiképzőjük az akkori földesúr, gróf Viczay Héder –egykori huszárfőhadnagy -volt. Létszám:74 fő.
 
A szabadságharc vívmányaként MEGSZŰNT A JOBBÁGYRENDSZER, vele az úrbéri kapcsolat. A lózsiak földtehermentesítési kárpótlást fizettek a grófnak.
-1871-ben megszűnt a mezővárosi elnevezés.
LOZS kisközség lett.
-1872-ben megszűnt a híres takács céh. Oka: a ruhaipar térnyerése.
-1869-ben gróf Viczay Héder -gyermektelen lévén- eladta a birtokot Solymosy Lászlónak. 1873-ban, 66 éves korában meghalt.
SZEMÉLYÉVEL KIHALT HAZÁNK EGYIK LEGŐSIBB TÖRTÉNELMI CSALÁDJA.
E család tagjai 600 éven át voltak községünk urai.

KASTÉLYAJÁNLÓ - A NAGYLÓZSI SOLYMOSY-KASTÉLY
A Nagylózst hosszú időn keresztül birtokló gróf Viczay család őse, az Osl nemzetségből származó (II.) Beled 1277-ben birtokcsere révén lett a helység földesura. A Viczay család, valamint az Osl nemzetség egy másik ága, a Loósy família 1355. május 31-én - a vasvári káptalan előtt - felosztotta a családi birtokokat.

A mai kastély helyén már a korábbi századokban is egy kastély állt, amelynek a magja már a középkorban kialakult, amint ezt a szemtanúk az épület 1880-as lebontásánál a többrendbeli égésnyomokra és a többféle felhasznált téglára alapozva megfigyelték.

Amikor 1437-ben Loósy Gáspár halálával kihalt a Loósy família, a család birtokai a Viczayakra szálltak. A régi kastélyban lakó Viczayak 1645-ben (I.) Ádám és gyermekei, (III.) János, Margit és Orsolya révén magyar bárói nyertek, majd 1723-ban Jób személyében magyar grófi rangot kaptak.
Viczay Jób gyermekei 1772-ben osztották fel maguk között a birtokaikat, ekkor a nagy(lózsi), a hédervári és az iregi uradalmakat és kastélyokat (III.) Mihály gróf kapta meg.

Viczay (III.) Mihály 1776-os halála után fia, Viczay (IV.) Mihály lett (Nagy)Lózs földesura. Az 1786-ban kiadott Korabinsky-lexikon is megemlékezett a régi kastélyról, amelyet a gróf nem sokkal korábban újíttatott fel. A földesúr 1831-es halála után fia, Viczay Ferenc volt a helység birtokosa, majd 1836-os halála után három fia közül Viczay Héder örökölte (Nagy)Lózst. Héder gróf volt a família utolsó férfitagja, reformpolitikusként az 1832-36-os országgyűlésen a főrendiházi ellenzék egyik vezetőjének számított, majd 1848-ban ő lett a Sopron vármegyei nemzetőrség megszervezője és parancsnoka. A kiegyezés után, 1868-tól Győr vármegye főispáni posztját töltötte be a földbirtokos.

Mivel a Viczay família a XIX. század elejétől kezdve fokozatosan eladósodott, Viczay Héder 1869 őszén egy levelet intézett Solymosy (I.) Lászlóhoz: "Kedves öcsém, mint tudod, a Viczay család utolsó tagja vagyok, s velem kihal a család. Törvényes örököseim már alig várják, hogy szeretett lózsi birtokomra kezüket rátegyék, s tán túl is adjanak rajta mielőbb. Ezt nehezen viselném el. Én ismerlek édes Öcsém, hogy egyszerű származású vagy, végtelen szorgalmas és hozzáértő jeles gazda, s tudom, hogy Te ki megbecsülöd a földet, szeretett birtokomat megbecsülended, s felvirágoztatod, s ezért jelen soraimmal felajánlom megvételre". A hagyomány szerint Solymosy már másnap vitte is a birtok vételárát Viczayhoz, aki a (nagy)lózsi uradalom és a régi kastély eladása után végleg átköltözött a hédervári kastélyba. (A feljegyzések szerint a birtok átadását-átvételét megnehezítette, hogy Viczay régi tiszttartói a majorokból több értéket eltüntettek a szerződés megkötése után.)

Solymosy (I.) László 1880-ban az alapjaiig lebontatta a régi kastélyt, és az alapok egy részének a felhasználásával 1881-ben a felépíttette a ma is álló historizáló stílusú, döntően neoreneszánsz formaelemeket tartalmazó kastélyt. Az építkezés munkálatait Handler Nándor soproni építész vezette. A földszinten boltozatos helyiségeket építettek, az emeleten magas, tágas termeket alakítottak ki. (Arra vonatkozóan, hogy esetleg a régi kastély falainak egy része be van-e építve az új rezidencia falaiba, csak falkutatás adhatna választ.) A kastély építőanyagának egy része - és például a parkettája - a galánthai herceg Esterházy család Fertőszentmiklós határában álló - akkoriban Solymosy bérletében lévő és általa lebontatott - lesvári "Mon bijou" kastélyából került ide.

A korabeli leírások és az archív képek tanúsága szerint az előcsarnokban Rubens és Hamilton képeinek jó minőségű másolatai függtek, a kastély gazdagon berendezett termei tele voltak műkincsekkel, egy Pozsonyból idekerült Saturnus bronzszobrocska külön is említésre került, ez a családi hagyomány szerint Raphael Donner műve volt.


























A német eredetű Solymosy család eredeti neve Falk volt, Hessenből származott, az 1740-es években azonban már Győrben lakott a família. (Más adat szerint a Falk család tagjai "burcsellások", azaz uszályvontató fuvarosok voltak.) Falk László 1862-ben változtatta meg a nevét Solymosy-ra. A későbbi földbirtokos a herceg Esterházy család jószágkormányzójaként működött, majd bérbe vette az Esterházyaktól a hitbizományi uradalmuk ún. süttöri főbérnökségét. A kiváló mezőgazdasági szakembernek számító Solymosy a bérlettel jelentős vagyonra tett szert.

Solymosy (I.) László 1881-ben "loósi és egervári" előnevekkel magyar nemességet, majd 1895-ben magyar bárói rangot kapott. 1893-ban Solymosynak 1988 katasztrális holdnyi földbirtoka volt Nagylózson.

A báró 1904-es halála után gyermekei közül Solymosy Lajos az Arad vármegyei Apatelek kastélyát örökölte - Árpád nevű fia később az Abaúj-Torna vármegyei Tornaszentjakabon rendelkezett kúriával -, Solymosy Ödönre Nagylózs kastélya és Egervár várkastélya szállt, Solymosy Irma Olga a Komárom vármegyei Szőny kastélyát és kúriáját, valamint Újszálláspuszta kúriáját kapta meg, Solymosy Jenő pedig a Nógrád vármegyei Kisterenye kastélyának a tulajdonosa lett.
Solymosy Ödön fiatal korában huszárőrnagy volt, majd 1901-ben országgyűlési képviselővé választották. Feljegyezték, hogy a bárót 1905-ös római látogatása idején X. Piusz pápa is fogadta.

Ödön báró 1915-ben bekövetkezett halála után idősebb fia, Solymosy Zsigmond botanikus örökölte Nagylózst és Egervárt, a fiatalabb fiú, Solymosy (III.) László ornitológus pedig az újkéri birtokrészt kapta meg az ottani kúriával. A földbirtokos lánya, Solymosy Hanna bárónő a pinnyei birtok és az ottani kúria tulajdonosa lett.
Solymosy Zsigmond bárónak 1935-ben 1730 katasztrális holdnyi földbirtoka volt Nagylózson. A Solymosy család 1945-ben elhagyta az országot, Solymosy Zsigmond később a Louisianai Egyetem botanikaprofesszora lett. A kastélyt a II. világháború végén kifosztották, a gazdag könyvtár is ekkor pusztult el.

Az államosítás után szociális otthont alakítottak ki a kastélyban. 1968-ban, 1976-ban és 1984-ben az intézmény számára új épületeket emeltek a kastélyparkban. Napjainkban is szociális otthon található az épületben.

A kastélyt park övezi, az épület főhomlokzata előtt szökőkút látható. Az egykori melléképületek egy része átalakított formában ma is áll, így az egykori istálló és a kocsiszín is. A Solymosy család neogótikus stílusú kriptájában ravatalozót alakítottak ki.
DR. VIRÁG ZSOLT
 
Az új földbirtokos azonnal felújítatta a gazdasági épületeket, istállózó állattenyésztésre tért át, az 1720-as évektől a Szemeskutában működő téglaégetőt renováltatta. Szarvasmarha tenyészete a megyében a legjobb volt. A földig lerombolt kastélyt 1881-ben újjáépíttette.
A múlt század végén megépített GYSEV vonal a nagylózsi hegy alatt vezetett volna, a cukorgyár pedig a Középső malomnál, az Ikva folyó mellett épült volna fel az eredeti terv szerint. Mindezt az uraság meggátolta, hogy szántóterületeit ne érje veszteség.
 
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE
-1882 Postahivatal
-1884 Körorvosi álláshirdetés, Gyógyszertár
-1886 Tűzoltószerek vásárlása
-1888 Tűzoltócsapat alakulása Elnöke: Solymosy László
Parancsnok: Solymosy Ödön
-1894 Tanteremtoldás az iskolában






































-1901 Az országgyűlési követválasztáson báró Solymosy Ödönt választották képviselőnek a lövői kerületben.
-1904 A község telefont kapott, a járásban elsőként. (Költségének felét a község, felét az uraság állta.)
-1899-1936-ig tanított az iskolában Balogh Jenő kántortanító, aki énekkart, bálokat, és színielőadásokat szervezett.


































-1914-18. Az I. világháborúban falunk 200 bevonuló katonájából 51-nek érkezett halálhíre. Emlékmű őrzi nevüket.
-1919. június 11-én, a Tanácskormány fennállása idején Szamuely Tibor is megjelent a faluban. Jövetelének oka: a cenki, kövesdi és csornai lázadások elfojtása volt.
-1945. március 30-án a front átvonult a községen. Tőlünk a II. világháború 19 hősi halottat követelt. Az ő nevük is a Hősök emlékművén olvasható.
A kastély urai elmenekültek. A birtokot felosztották. Így 51 gazdálkodó 10 holdon felüli lett, ami már jobb módot biztosított.
 
Az élet újraindítására különböző szervezetek alakultak. Pártok, egyesületek és a Községi Tanács. A helyi Kisgazdapárt vezetője: Hajdú Németh Lajos volt, aki a Győr-Moson és Sopron vármegyei választókerület kisgazdapárti országgyűlési képviselője volt.

NEMZETGYŰLÉS ALMANACHJA
1945-1947

 




























-1951 A kastély épületegyüttesében megnyílt a Szociális Otthon. /Ma: Időskorúak Otthona/





















-1959 Megalakult a termelőszövetkezet.

Tanácsháza:



















-1960 Megkezdte működését az óvoda.
-1964 Buszjárat indult Nagylózs-Sopron között.
-1974 Kiépült a vezetékes vízhálózat.
-1977 Tanulói létszámcsökkenés miatt az iskola felső tagozatát átcsoportosították a sopronkövesdi iskolába.
 
Jelenleg Nagylózson Napközi Otthonos Óvoda és Általános Iskola /1-4.osztály/ működik. Az óvodába 47 gyermek jár, az iskolának - mely a lövői iskola tagintézménye - 24 tanulója van.
A lakosság szabadidejének tartalmas eltöltését biztosítják az egyesületek programjai, valamint a Községi Könyvtár, mely kedden és szombaton várja az olvasni szerető embereket 16-19 óráig.
 
Közműhálózatunk, a víz, villany, szennyvízcsatorna, a gázvezeték, a kábeltévé mindennapjaink részei.

- 1997 .augusztus 24-én összegyűlt a lakosság , zászló-, címer- és tűzoltószertár-szentelésre.
Wittmer László, a község polgármestere, méltatta a Nagylózsi Önkéntes Tűzoltóegyesület tagjainak példaértékű munkáját, hisz 7000 munkaórával járultak hozzá a tűzoltószertár létrejöttéhez.
Az európai színvonalú épületet -a község tűzoltóinak nevében- Marton Ferenc, az egyesület parancsnoka vette át.
 
Wittmer László köszöntőjében hangsúlyozta:
"Mivel Nagylózsnak az utóbbi évtizedekben nem voltak önálló jelvényei,a Képviselő-testület úgy határozott, hogy - régebbi pecsétnyomatok alapján - megalkotja a község címerét, és megtervezi a községi zászlót."

JELKÉPEINK: Nagylózs község címere és zászlója a község történelmét foglalják magukba.
BÍZTATÁST ADVA MINDANNYIUNKNAK!

CÍMER
1431-1871-ig LOOS, LÓZS mezőváros. Mint ilyen, rendelkezett önálló címerrel, melyben a pajzs ábrái tükrözik a helység múltját.
A csúcsos talpú, vörös színű pajzson lebegő három lehajló levelű, nyitott aranykoronából kinövő ezüst kettős kereszt látható. A kettős kereszt a királyi hatalmat, az ötágú korona pedig a nemesi koronát jeleníti meg.
JELEZVÉN: lakóhelyünk királyi birtok, mely adományozás után földesúri birtokközponttá vált.
A csillag (nap) és a hold a-nyugati gyepű védelmére letelepített- székelyeket jelzi.

ZÁSZLÓ
A zászló fekvő téglalap alakú, félben osztott, sárga-zöld alapú. A zöld szín a természetre, községünk sok évszázados mezőgazdasági jellegére utal, továbbá az örök remény jelképe. A sárga az éltető napfény, az életre utaló szimbólum.
 

A Millenium Nagylózson is emlékezetes volt.

































- 2004. május 29-én és 30-án rendezett „ Nagylózsi falunapokon” avatták fel az új  KÖZSÉGHÁZÁT, melyben a Védőnői- és az Orvosi  Rendelő, a Polgármesteri Hivatal, és a Házasságkötő Terem kapott helyet.





















A nagylózsi Szent Lőrinc Plébániatemplom harangjainak története Farkas Sándor elmondása alapján:
 
„ Az I. világháború előtt a toronyban négy harang lakott, melyek 540 kg, 286 kg, 172 kg és 85 kg súlyúak voltak.
            1916. szeptember 15-én háborús célokra leszerelték a harangokat a 286 kg-os kivételével. A három harangért a császári és királyi pozsonyi parancsnokság 3188 koronát állapított meg, melyet 1917. szeptember 28-án küldtek meg a plébániának.
            Ám azon a napon a 286 kg-os negyedik harangot is leszerelték. Maradt a Szentkirályi Kápolna kis harangja, ami helyettesítette az elvitteket.
            Ezeket a harangokat 1921-ben pótolták a következő súlyú harangokkal: 551 kg, 250 kg, 150 kg, 50 kg.
            A II. világháborúban (1944 augusztusában) hadi célokra a két középső harang sajnos ismét lekerült a harangtoronyból.
            A hiányt egy 210 kg-os haranggal csak 1961-ben, majd 1999-ben egy 310 kg-os haranggal sikerült pótolni. Így aztán a II. ezredfordulón a toronyban ismét négy harang lakik, melyek 551 kg, 310 kg, 210 kg és 50 kg súlyúak.